Racconta come hai trascorso
le vacanze di Natale


Io non vedevo l’ora che arrivavano le feste di Natale, non cele facevo più. Avevo studiato troppo, anche se non andavo tanto bene lo stesso a scuola, e non cela facevo più che finiva la scuola e incominciavano le feste di Natale.
   A Natale era bellissimo, la cosa più bella del mondo, io vorrei che non finisse mai Natale, tanto che è bello.
   Il giorno prima era arrivato Michele che fa il carabbiniere a Milano e lo conosce tutto il vico da quando era piccirillo. Lui è salito e mamma scendeva. Poi è sceso pure mio padre, e pure il nonno e tutti lo abbracciavano per mezzo alle scale. Michele piangeva, mia madre piangeva, mio padre rideva. Io pure lo volevo abbracciare, ma tutti quanti in mezzo alle scale non ci capavamo¹.
   Poi lui è salito, e tutti sono saliti e io pure sono salito, anche se non ero sceso tanto. Michele ha detto che lui non a ucciso mai a nessuno ma che a LUI lo stavano uccidendo!! Allora mamma a detto miché nun c’ pnsà mò, piens sol a t’ ripusà. E Michele sé ripusato.
   A tavola della vigilia c’era più di un ristorante a casa mia! A casa mia quanto è Natale mangiamo più di un ristorante, Alfonso lo sa, eh?
   Michele mangiava, mangiava, e quanto mangiava diceva ogni tanto alla faccia di quello che mi voleva uccidere, e mamma diceva miché mò nun c’ pnsà, magn! E Michele magnava.
   Poi o detto la poesia di Natale e o avuto una sbattuta di mana, ma soldi niente. A casa mia sono tutti tirati, pure a Natale. Io allora pensavo che quanto leggerebbero la letterina di Natale qualcosa ci usciva, ma sono tirati pure con le letterine!
   Poi e venuto Capodanno. Michele faceva il buffone, faceva il buffone lui, perché spara sempre, e botte² le voleva usare solo lui. A comprato dieci chili di botte: erano trictracchi, bengali, botte, zeppole, bombe, fuia-fuia, e quanto lui sparava quei chili metteva accoppa³ a tutte le altre botte del vico.
   A dimenticavo che ci siamo mangiati il capitone.
   Alla Befana Michele non cera più però prima che non cera più mi ha detto che la Befana non esiste, che è mamma e papà, io gli dicevo miché ’o saccio a trentanni!
   La Befana mi a portato il telecomando e i pennerelli, e niente più, perché sono tirati.

¹ Non ci stavamo.
² Botti, petardi.
³ Superava.

Meséld el, hogy töltötted
a karácsonyi szünidõt


Már alig vártam, hogy eljöjjön a karácsonyi szünidõ, nembírtam tovább. Túl sokat tanultam, akkor is, ha az iskolában nem éppen a legjobban mentem, és nembírtam tovább, hogy vége legyen az iskolának és elkezdõdjenek a karácsonyi ünnepek.
   Karácsonykor nagyon szép volt, a legszebb dolog a világon, azt szeretném, hogy soha se legyen vége a Karácsonynak, annyira hogy olyan szép.
   Egy nappal elõtte megjött Michele, aki Milánóban csentõr és ismeri az egész sikátort kiskölök kora óta. Õ jött fölfelé, anyu meg ment lefelé. Aztán lement édesapám is, és még nagypapa is, és mind megölelték ott, a lépcsõ közepén. Michele sírt, az édesanyám sírt, az édesapám nevetett. Én is meg akartam ölelni, de nem fértünk el mind a lépcsõn.
   Aztán õ feljött, és mindenki feljött és én is feljöttem, igaz, nem is nagyon mentem le. Michele azt mondta, hogy õnem õltmeg soha senkit sem, de ÕT majdnem megölték!! Akkor anyu azt mondta miché ne gondulj mostand erre, gondulj csak arra, hogy kipihenyd magad. És Michele lepihenyt.
   Nálunk az asztalon szentestekor több minden volt, mint egy étterem! Nálunk amikkor Karácsony van többet eszünk, mint egy étterem, Alfonso tudja, mi?
   Michele evett, evett, és miköszben evett, néha azt mondta, a fene a pofáját annak, aki meg akart ölni, és anyu meg azt mondta, miché mostand ne gondulj rá, egyé! És Michele ett.
   Aztán emondtam a Karácsonyi verset és kabtam egy kézfogást, de pénzt egy kanyit se. Nálunk mindenki zsugori, még Karácsonykor is. Akkor azt gondoltam, hogy amikor majd elolvassák a Karácsonyi kívánságlistát valami csak jön elõ, de még a kívánságlistákkal is zsugoriak!
   Aztán eljött az Újév. Michele ökörködött, azért ökörködött, mert mindig lövöldözik, egyedül csak õ akart petárdázni. Mekvett tíz kiló petárdát: harmonikás petárdát, bengáli égõt, petárdát, tûzkarikát, puskaporos kavicsbombát, fütyülõs rakétát, és amikor ellövöldözte azokat a kilókat, a sikátor összes petárdáján túltett.
   Elfelejtettem mondani, hogy angolnát ettünk.
   Befana¹ napján Michele már nem vólt itthon, de mielõtt nem vólt, azt mondta nekem, hogy a Befana nem létezik, hanem az csak az anyu és az apu, én azt mondtam neki, miché má’ tudom ezt harminc éve!
   A Befana hozott nekem egy távirányítót és filctolakat, és semmi mást, mert zsugoriak.

¹ Jó boszorkány, aki Vízkeresztkor ajándékot hoz az olasz gyerekeknek, mint a magyaroknak a Mikulás.

Scrivimi / Írj © Astarita 2008