Racconta come hai trascorso le
vacanze di Natale
Io non vedevo l’ora che arrivavano le feste di Natale, non cele
facevo più. Avevo studiato troppo, anche se non andavo tanto
bene lo stesso a scuola, e non cela facevo più che finiva la
scuola e incominciavano le feste di Natale.
A Natale era bellissimo, la cosa più bella del mondo, io vorrei
che non finisse mai Natale, tanto che è bello.
Il giorno prima era arrivato Michele che fa il carabbiniere a Milano
e lo conosce tutto il vico da quando era piccirillo. Lui è
salito e mamma scendeva. Poi è sceso pure mio padre, e pure
il nonno e tutti lo abbracciavano per mezzo alle scale. Michele piangeva,
mia madre piangeva, mio padre rideva. Io pure lo volevo abbracciare,
ma tutti quanti in mezzo alle scale non ci capavamo¹.
Poi lui è salito, e tutti sono saliti e io pure sono salito,
anche se non ero sceso tanto. Michele ha detto che lui non a ucciso
mai a nessuno ma che a LUI lo stavano uccidendo!! Allora mamma a detto
miché nun c’ pnsà mò, piens sol a t’
ripusà. E Michele sé ripusato.
A tavola della vigilia c’era più di un ristorante a casa
mia! A casa mia quanto è Natale mangiamo più di un ristorante,
Alfonso lo sa, eh?
Michele mangiava, mangiava, e quanto mangiava diceva ogni tanto alla
faccia di quello che mi voleva uccidere, e mamma diceva miché
mò nun c’ pnsà, magn! E Michele magnava.
Poi o detto la poesia di Natale e o avuto una sbattuta di mana, ma
soldi niente. A casa mia sono tutti tirati, pure a Natale. Io allora
pensavo che quanto leggerebbero la letterina di Natale qualcosa ci
usciva, ma sono tirati pure con le letterine!
Poi e venuto Capodanno. Michele faceva il buffone, faceva il buffone
lui, perché spara sempre, e botte² le voleva usare solo
lui. A comprato dieci chili di botte: erano trictracchi, bengali,
botte, zeppole, bombe, fuia-fuia, e quanto lui sparava quei chili
metteva accoppa³ a tutte le altre botte del vico.
A dimenticavo che ci siamo mangiati il capitone.
Alla Befana Michele non cera più però prima che non
cera più mi ha detto che la Befana non esiste, che è
mamma e papà, io gli dicevo miché ’o saccio a
trentanni!
La Befana mi a portato il telecomando e i pennerelli, e niente più,
perché sono tirati.
¹ Non ci stavamo.
² Botti, petardi.
³ Superava.
|
Meséld el, hogy töltötted
a karácsonyi szünidõt
Már alig vártam, hogy eljöjjön a karácsonyi
szünidõ, nembírtam tovább. Túl sokat
tanultam, akkor is, ha az iskolában nem éppen a legjobban
mentem, és nembírtam tovább, hogy vége
legyen az iskolának és elkezdõdjenek a karácsonyi
ünnepek.
Karácsonykor nagyon szép volt, a legszebb
dolog a világon, azt szeretném, hogy soha se legyen
vége a Karácsonynak, annyira hogy olyan szép.
Egy nappal elõtte megjött Michele, aki
Milánóban csentõr és ismeri az egész
sikátort kiskölök kora óta. Õ jött
fölfelé, anyu meg ment lefelé. Aztán lement
édesapám is, és még nagypapa is, és
mind megölelték ott, a lépcsõ közepén.
Michele sírt, az édesanyám sírt, az édesapám
nevetett. Én is meg akartam ölelni, de nem fértünk
el mind a lépcsõn.
Aztán õ feljött, és mindenki
feljött és én is feljöttem, igaz, nem is nagyon
mentem le. Michele azt mondta, hogy õnem õltmeg soha
senkit sem, de ÕT majdnem megölték!! Akkor anyu
azt mondta miché ne gondulj mostand erre, gondulj csak arra,
hogy kipihenyd magad. És Michele lepihenyt.
Nálunk az asztalon szentestekor több
minden volt, mint egy étterem! Nálunk amikkor Karácsony
van többet eszünk, mint egy étterem, Alfonso tudja,
mi?
Michele evett, evett, és miköszben evett,
néha azt mondta, a fene a pofáját annak, aki
meg akart ölni, és anyu meg azt mondta, miché mostand
ne gondulj rá, egyé! És Michele ett.
Aztán emondtam a Karácsonyi verset
és kabtam egy kézfogást, de pénzt egy
kanyit se. Nálunk mindenki zsugori, még Karácsonykor
is. Akkor azt gondoltam, hogy amikor majd elolvassák a Karácsonyi
kívánságlistát valami csak jön elõ,
de még a kívánságlistákkal is zsugoriak!
Aztán eljött az Újév.
Michele ökörködött, azért ökörködött,
mert mindig lövöldözik, egyedül csak õ
akart petárdázni. Mekvett tíz kiló petárdát:
harmonikás petárdát, bengáli égõt,
petárdát, tûzkarikát, puskaporos kavicsbombát,
fütyülõs rakétát, és amikor
ellövöldözte azokat a kilókat, a sikátor
összes petárdáján túltett.
Elfelejtettem mondani, hogy angolnát ettünk.
Befana¹ napján Michele már nem
vólt itthon, de mielõtt nem vólt, azt mondta
nekem, hogy a Befana nem létezik, hanem az csak az anyu és
az apu, én azt mondtam neki, miché má’
tudom ezt harminc éve!
A Befana hozott nekem egy távirányítót
és filctolakat, és semmi mást, mert zsugoriak.
¹ Jó boszorkány, aki Vízkeresztkor ajándékot
hoz az olasz gyerekeknek, mint a magyaroknak a Mikulás.
|