Vi presento la mia aula scolastica


Ogni anno cambiamo aula e ogni anno la nostra è sempre la più brutta di tutte. Il mio maestro ci ha detto che la colpa è sua, anche se lui non ci può far niente. Lui ci dice tutto a noi, non ha segreti, e ce l'ha detto perchè la colpa e sua.
   Lui ci ha detto che a inizio d’anno, quando si assegnano le aule, scoppia l’inferno tra i maestri. Ognuno vuole l’aula più bella e più nuova, soprattutto le maestre vecchie. Si bisticciano, litigano, si tirano le secce¹. Il mio maestro pensa che loro sono tutti barbari, e non trase in mezzo². Allora, quando vedono che lui non dice niente per lui stesso, lo pigliano per fesso (scusate la parola) e gli danno sempre l’aula più fetente.
   In prima io ero troppo piccolo, e non mi ricordo che ci mancava; in seconda i termosifoni non scaldavano e noi ci puzzavamo dal freddo³; in terza mi ricordo che ci spostavano sempre e non trovavamo pace; in quarta l’armadietto era fracito e uscivano gli scarrafoni per dentro; in quinta, che è quest’anno, abbiamo le sedioline dei piccolini.
   La mia aula è sempre sporca: non spazzano, non lavano, i cestini rimangono sempre pieni. I bidelli sono tutti della camorra e non vogliono far niente. Il direttore li grida e quelli gli bucano le ruote.
   Fa bene il mio maestro che se ne vuole andare al nord. Io da grande me ne andrò proprio al Polo Nord!

¹ Si lanciano maledizioni, si fanno il malocchio.
² Non entra nella discussione.
³ Morivamo di freddo.

 

Bemutatom a tantermemet


Minden évben tantermet cserélünk és minden évben az összes közül a miénk a legrondább. A tanítóm megmondta, hogy az õ hibája, akkor is, ha õ nem tud semmit sem tenni ellene. Mindent elmond nekünk, nincsenek titkai és elmondta miért az õ hibája.
   Azt mondta nekünk, hogy az év elején, amikor kijelölik a tantermeket, kitör a háború a tanítók között. Mindegyikük a legszebb és legújabb tantermet akarja, legfõképpen az öreg tanítónõk. Mérgelõdnek, veszekednek, átkot, rontást küldenek egymásra. A tanítóm úgy gondolja, hogy mindegyikük barbár, és nem kapcsolódik bele. Akkor, amikor látják, hogy nem mond semmit a maga érdekében, akkor hülyének nézik (bocsánat a szóért) és neki adják a legocsmányabb termet.
   Elsõben túl kicsi voltam és nem emlékszem, hogy mi hiányzott; másodikban a fûtõtestek nem melegítettek és majd megfagytunk; harmadikban meg arra emlékszem, hogy mindig költöztettek minket és nem volt nyugtunk; negyedikben a szekrény rohadt volt és csótányok jöttek belõle a terembe; ötödikben, ami ebben az évben van, a kicsik székeit kaptuk.
   A tantermem mindig koszos: nem söpörnek, nem mosnak fel, a szemetes mindig tele van. A pedellusok mind a camorra tagjai és semmit sem akarnak csinálni. Az igazgató kiabál velük, azok meg kiszúrják az autója kerekét.
   Jól teszi az én tanítóm, hogy északra akar menni. Én amikor megnövök, egyenesen az Északi Sarkra megyek!

Scrivimi / Írj © Astarita 2008