Quel giorno il dottore venne a visitarmi...


Quando io cado malato è un guaio per tutta la casa, ma anche quando cade malato Peppino è un guaio per tutta la casa. Infatti il medico che ci viene a visitare non è tanto buono, un sacco di volte prende una malattia per un’altra, e mio padre deve chiamare un altro medico che lo deve pagare salato e poi bestemmia.
   Quando viene il medico che non ingarra¹, papà già lo sà che non ingarra, ma tenta lo stesso; dice: «Speramm ca stavota stu strunz capisc coccos...», ma quello un’altra volta non capisce. Lui non dice che non ha capito! Lui dice che ha capito! E mi dà i medicinali; però dopo cinque-sei giorni io stò talequale a prima, oppure ancora peggio, e allora papà chiama al secondo medico.
   Il secondo medico si chiama dottor Arnone, e si piglia centomila lire!
   Papà ha detto che qualche volta di queste sputa in faccia al primo medico!
   Il primo medico si chiama dottor Nicolella².
   Papà i soldi per il secondo medico non celi avrebbe, e certe volte deve fare i debbiti. Poi si incazza pure quando glieli deve chiedere al fratello e quello dice: «Ma lo dovevi chiamare per forza al dottor Arnone?»
   La famiglia di mio padre è tirchia. Fà solo chiacchiere. Uno dice che se lui sarebbe ricco a mio padre gli darebbe un sacco di milioni, perché gli fa pena, un altro dice che se i suoi affari andranno bene , lui a lui ci compra una macchina nuova, perché la nostra è tutta scassata. Però non cacciano una lira neanche se li ammazzano. Papà li schifa.
   Quando viene il primo dottore a visitarmi, subbito fà, e non capisce niente. Quando viene il secondo medico tutta la famiglia trema. Giuseppe va a fare la pipì. Lui non dice una parola, mi sembra un morto. Lui mi visita zitto zitto, la famiglia trema e non dice una parola per paura di sgarrare³. Lui è altissimo, e quando parla ci fa fare sotto dalla paura. Però indovina sempre la malattia.
   Quando sene esce dalla porta mio padre bestemmia la Madonna e rompe tutto.
   Io nel letto piango perché e stata colpa mia.

¹ Che non l’azzecca.
² Per ovvie ragioni sono stati cambiati i nomi dei due medici.
³ Per paura di dire sciocchezze

Aznap eljött az orvos, hogy megvizsgáljon…


Mikor beteg leszek, az nagy szerencsétlenség az egész háznak, de ha Peppino lesz beteg, az is nagy szerencsétlenség az egész háznak. Ugyanis az az orvos, aki jön minket megvizsgálni, nem igazán jó, tök sokszor téveszti össze az egyik betegséget a másikkal, és az édesapám kénytelen egy másik orvost hívni, akit borsosan meg kell fizetni, és aztán meg káromkodik.
   Mikor jön az az orvos, amelyik nem trafálja el, apu már tudja, hogy nem trafálja el, de akkor is próbálkozik, azt mondja: «Reméllem mostand kapizsgál maj’ valamit ez a szarházi…», de az megint csak nem tudja. Nem mondja ám, hogy nem tudja! Azt mondja, hogy tudja! És gyógyszereket ad nekem; de öt-hat nap múlva megint ugyanúgy vagyok, mint elõtte, vagy még rosszabbul, és akkor apu hívja a másik orvost.
   A másik orvost doktor Arnonénak hívják, és százezer lírát kér!
   Apu azt mondta, hogy egyszer még jól szemközt köpi az elsõ orvost!
   Az elsõ orvost doktor Nicolellának¹ hívják.
   Apunak a második orvosra már nemtelne, és ezért néha adóságot kell csinálnia. Aztán felidegesedik akkor is, amikor a bátyjától kell kérnie és az ezt mondja: «Hát muszáj volt a doktor Arnonét hívnod?»
   Az apukám családja zsugori. Csak beszélnek összevissza. Egyik azt mondja, ha gazdag lenne, akkor az édesapámnak adna egy rakás milliót azért, mert sajnálja, egy másik azt mondja, ha az üzleti dolgai jól mennek, akkor õ õneki egy új autót vesz, mert a miénk teljesen rozoga. De egy lírát sem adnak, még ha megölik õket, akkor sem. Apu undorodik tõlük.
   Amikor jön az elsõ doktor, hogy megvizsgáljon, röktön csinálja, és semmit sem ért. Mikor jön a második orvos, akkor remeg az egész család. Giuseppe elmegy pisilni. Nem szól egy szót sem, tisztára halottnak tûnik. Nagy csendben megvizsgál, a család remeg és meg sem szólal, nehogy hülyeségeket mondjon. Õ nagyon magas, és amikor beszél, a félelemtõl tisztára becsinálunk. De a betegséget mindig eltalálja.
   Amikor ki megy az ajtón, az édesapám a Szûzanyát káromolja és mindent összetör.
   Én meg sírok az ágyban, mert az én hibám volt.

¹ A két orvos nevét érthetõ okokból megváltoztattuk.

 

Scrivimi / Írj © Astarita 2008